Az elmúlt hónapok mind arról szóltak, hogy kibővítsem a valóságomat, hogy elhiggyem azt, képes vagyok megtenni, amit célul tűzök ki. Ha azt mondom, tudok repülni, nem hazudok... -Felszállok egy repülőgépre. Persze ha a repülést úgy képzeljük el, hogy felemelkedek, mint Superman -akinek egyébként hatalmas rajongója vagyok-, akkor ez a cél valóban irreálisnak tűnhet.

A Wright testvérek megálmodták, kitartottak, elérték
Nagyon kellenek tehát az álmok, amik előrevisznek, illetve nagyon fontos, hogy megtaláljuk azt az eszközt, azt a lehetőséget, aminek segítségével megvalósíthatóvá válnak. Az elmúlt időszakban többek között ezeket kerestem.
Ami azonban még ennél is fontosabb, hogy miért is teszem mindezt. Ameddig a "miért"-re nincsenek meg a pontos válaszok, addig a "hogyan"-al kár erőlködni. Az első fázis mostanra lezárult. Tudom mit, és miért szeretnék. Azt is, hogy mindezt hogyan tervezem megvalósítani.
Azt gondolom a kudarc nem egy végleges állapot, pusztán egy fejezet, amivel minden kísérletezőnek számolnia kell. Az átmeneti sikertelenség hosszát, az elhatározás, és az akarat hiányával állítom egyenes arányba.
Minden valamire való tervnek figyelembe kell vennie ezeket az átmeneti kimeneteleket is.
Így tettem én is, mikor válaszokat kerestem a "hogyan"-ra, és mindig is így fogok tenni, ha új fába vágom a fejszémet. Ez nem azt jelenti, hogy kudarcot fogok vallani, vagy nem hiszek magamban, vagy az elképzeléseimben, pusztán a vesztes helyzetekre is felkészülök, hogy minél előbb talpra álljak, és egy-egy kisiklás miatt ne veszítsem szem elől a célt, és a "miért"-et.

A Wright testvérek megálmodták, kitartottak, elérték
Nagyon kellenek tehát az álmok, amik előrevisznek, illetve nagyon fontos, hogy megtaláljuk azt az eszközt, azt a lehetőséget, aminek segítségével megvalósíthatóvá válnak. Az elmúlt időszakban többek között ezeket kerestem.
Ami azonban még ennél is fontosabb, hogy miért is teszem mindezt. Ameddig a "miért"-re nincsenek meg a pontos válaszok, addig a "hogyan"-al kár erőlködni. Az első fázis mostanra lezárult. Tudom mit, és miért szeretnék. Azt is, hogy mindezt hogyan tervezem megvalósítani.
Azt gondolom a kudarc nem egy végleges állapot, pusztán egy fejezet, amivel minden kísérletezőnek számolnia kell. Az átmeneti sikertelenség hosszát, az elhatározás, és az akarat hiányával állítom egyenes arányba.
Minden valamire való tervnek figyelembe kell vennie ezeket az átmeneti kimeneteleket is.
Így tettem én is, mikor válaszokat kerestem a "hogyan"-ra, és mindig is így fogok tenni, ha új fába vágom a fejszémet. Ez nem azt jelenti, hogy kudarcot fogok vallani, vagy nem hiszek magamban, vagy az elképzeléseimben, pusztán a vesztes helyzetekre is felkészülök, hogy minél előbb talpra álljak, és egy-egy kisiklás miatt ne veszítsem szem elől a célt, és a "miért"-et.



